Félbehagyott könyvek

Nem titkolom, hogy én bizony kegyetlen módon félbe tudok hagyni egy-egy könyvet, ha az nem tetszik. Legyen az 10 vagy 100 oldal után. Túl sok könyv van, amit még el kell olvasnom, másfelől meg nem vagyok mazochista, és azért se olvasom végig, hogy csak azért is lehúzzam. Sokszor megkapom, hogy miért nem bírom befejezni, adjak neki még egy esélyt, stb. Ha elérek oda pár év múlva, akkor úgyis megpróbálkozom vele még egyszer, de van, amiről már tényleg a legelején tudom, hogy ez nagy mellényúlás volt.

Most összeszedtem azokat a könyveket, amelyeket ebben az évben hagytam félbe. Remélem, nem hagytam ki egyet sem.

Ian McEwan: Szombat

Annyira akartam szeretni, de tényleg. A Vágy és vezeklés az egyik kedvenc könyvem, de ennél kiborított, hogy milyen lassan haladunk, és hogy untat. Igen, egy orvos szabadnapját mutatja be, de roppant unalmasan. Nem éreztem benne a lélektani történést, nem kötött le a cselekmény, a néha kétoldalas körmondatok pedig kiakasztottak. Nem volt nehéz a nyelvezete, nem erről van, egyszerűen untam. Majd talán tíz év múlva újra megpróbálom. Ha pontoznom kéne, akkor 2/5.

Dan Wells: Partials – Részben ember

Ezt is imádni akartam, sőt, azt is hittem, hogy imádni fogom, hiszen mindenki istenítette. Ezért kértem ezt karácsonyra (azóta már sógorkánál van). Elkezdtem, elolvastam belőle kb. 150 oldal, de… semmi. Utálom, mikor egy regény semmilyen érzelmet nem vált ki nálam. Ez még azoknál is rosszabb, amiket lehúzok. Mert azok iránt is érzek szenvedélyt, de a közöny a legrosszabb kapcsolat egy olvasó és könyv között. Nem érdekeltek a szereplők, a világot nem tudtam elhinni, számomra izgalmas se volt. Egyszerűen semmilyen. Sebaj, azóta jó helyen van, és talán újra megpróbálkozom vele. Ha pontoznom kéne, akkor ez is 2/5.

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Akkora lelkesedéssel vettem meg a tavalyi Könyvhéten, hogy az nem igaz! Aztán elkezdtem, merthogy jön az író (mármint jött – múlt időben – a Könyvfesztiválra, de akkor ez még jövő volt), de olyan 25 oldal után készségesen becsaptam a könyvet és durcásan felsóhajtottam. Igen, tudom, hogy ha megerőltettem volna magam, akkor nem zavar, hogy csak minden ötödik szót értem, hiszen a szerző szerint így is élvezhető a regény. Biztos van, aki élvezi, de én azt sem tudtam, hogy még az űrben vagyunk-e, vagy egy bolygón vagy egy űrhajón. Valamiért egy Firefly-féle sci-fi regényt vártam. Hát ez nem az. Ez olyan sci-fi, ami nem nekem való. Én ehhez túl földhözragadt és laikus vagyok, sajnálom.

Pontozás tőlem: 1/5 Soha többet nem szeretnék vele megpróbálkozni, mert tudom, hogy úgysem menne, de higgyétek el: elhiszem én, hogy ez egy kurva jó regény! De ez nekem olyan volt, mintha beültem volna olasz órára, és csak mosolygok, mert helyes a tanár.

Stephenie Meyer: A burok

Négy év után újra akartam olvasni, mert kíváncsi voltam rá, hogy fog tetszeni. Nem kellett volna! Ami egyszer jó volt, azt nem muszáj megismételni!

Untam. Az elejét, az első pár fejezetét imádtam, mint régen, de aztán a lelkesedésem szóról-szóra alábbhagyott. Rettentően, nagyon, de nagyon, kis kutya hasát vakargatva, de tényleg nagyon, rettentően, húde túlírtnak tartom! Tíz oldal kell, hogy elmenjen pisilni… Tíz oldal! A sivatagban játszódó részeket át is lapoztam. Aztán azt hittem, onnantól már tetszeni fog, de nem. 170 oldal körül becsuktam, hogy ez nekem nem kell. A romantika egyszerűen blődségnek hat, plusz a sci-fi szála egyszerűen béna, valljuk be. Már az elején annyi kérdés merült fel bennem logikai buktató gyanánt, hogy leírni se tudtam őket, olyan gyorsan jöttek. Sajnálom, tényleg, hiszen imádtam. Most már elrontottam ezt is, hiszen nem a szép emlék marad meg. Azért megválni nem akarok tőle, na. Ha pontoznom kellene, akkor: 1/5. Soha, de soha soha! A film se érdekel már.

Diana Rowland: A démon jele

Nem vagyok benne biztos, hogy ebbe az idén kezdtem bele. Szerintem nem, hanem tavaly, de nem érdekel, most idehoztam. Az eleje tök jó volt! Nyomozás, okos nő. Aztán bejött a szex. Életében először látja meg azt a démont, aki jéé, tök véletlenül kurva jól nézi ki, magas, izmos, áll a fallosza meg minden, és jöhet az unga-bunga. Miért, jaj, miért? Ilyenek ezek a nők, hogy egyből széttárják a lábukat? Miért kell ilyet írni? Viszont! A könyvtől már jó ideje nem tudok megválni, így motoszkál a fejemben, hogy újra megpróbálkozom vele, mert azért a nyomozós szál tetszett. Szerintetek? Mindenesetre a pontozás: 3/5

Nagy Szilvia-Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres

Nem akartam hinni az értékeléseknek. Ugyan már. Aztán elkezdtem. Szeretném kiemelni, hogy nekem nem azzal volt a bajom, amit sokan emlegettek, hogy jaj, hogy lehet ilyet csinálni, meg jaj, ezek a lányok milyenek már? Leszarom, az ő életük, nekem aztán nincs beleszólásom. Ami nálam kicsapta a biztosítékot, az a fogalmazás volt. Mintha egy általános iskolai fogalmazást olvastam volna. Ráadásul az egész nagyon objektív, túl távolságtartó volt. Semmi érzelem, semmi. Hogy akarja így elmondani a lányok történetét? Nem is bírtam sokáig, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez így van megírva. Hol voltak a belső monológok, az erkölcsi libikókán való egyensúlyozásról szóló gondolatok? Műkörmöt csinált, orálisan elégített, elment vele, megint műkörmöt épített, ennyi az egész. Semmi érzelem nem volt az egészben. Tudom, hogy dokumentarista regény akart ez lenni, de… de ez így szörnyű volt, sajnálom. 1/5. A borító viszont tök jó.

Azt hiszem, ennyi. Nekem legalábbis most nem jut eszembe más könyv, amit félbehagytam volna, de lehet, hogy van.

Narancssárgák

Miközben olvasom az Édes életet, folyton a borítót simogatom, és rácsodálkozom, hogy mennyire tetszik nekem ez az élénk narancssárga szín. Nagyon illik a történethez, meleg szín, amely jó érzéssel tölt el. Összeszedtem még pár ilyen színű borítót.

A molyon találtam egy virtuális polcot, ahova jóval több ilyen színű könyvet összegyűjtöttek. Jó nézelődést :)

Filmek – Iron Man 3 (Vasember 3)

Azt hiszem, nyáron nézették meg velem az első részt. Addig fogalmam sem volt, mi az a Vasember. Naiv én, a Vasladyből kiindulva, azt hittem, ez egy történelmi film. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ennek ellenére megszerettem ezt a Robert Downey Jr. által eljátszott figurát, meg úgy az egész történetet. Egyébként ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen rohadtul bírom a képregényekből készült filmeket/sorozatokat.

Rögtön megfogott a humorával, az akciójeleneteivel, meg persze Roberttel, aki… hát, még ötvenévesen is megdobogtatja huszonéves szívemet. Rögtön megnéztem utána a második részt, meg amúgy az összes Marvel filmet.

Ahogy megtudtam, hogy aránylag hamar jön az új Vasember film, elhatároztam, hogy ezt bizony moziban fogom megnézni. Nővéremékkel el is mentünk egy 3D-s előadásra tegnap, és örömmel jelenthetem, hogy egyáltalán nem csalódtam a filmben, sőt, olyan szinten oda vagyok érte, hogy megnézném még egyszer!

Adatok:

Készült: 2013

Főszereplők: Robert Downey Jr. (Trópusi vihar), Gwyneth Paltrow (Glee, A tehetséges Mr. Ripley) és Guy Pearce (Memento)

Rendező: Shane Black (Durr, durr és csók)

Forgatókönyvíró: Shane Black (Halálos fegyver) és Drew Pearce

Miről is szól a film? Vasember vagyis Tony Stark a New York-i események óta poszttraumás stresszben szenved: nem tud aludni, pánikrohamok törnek rá. A sok érzelmi kitörésre azonban nem sok lehetősége jut, hiszen egy terrorista, A mandarin porig rombolja az életét.

Vélemény: Hatalmas élmény volt a film, tipikus olyan, aminek az akciójelenetei elvarázsoltak, ám félő, hogyha újra megnézném, és jobban figyelnék a tényleges cselekményszálra és a logikára, akkor találnék benne kivetnivalót. Ezért jó moziban ilyen filmet nézni.

Hallottam olyanokat, meg az előzetesekből, a poszterekből is az jött le, hogy ez a rész már kicsit sötétebb hangulatú, esetleg depresszívebb lesz. Az igazság az, hogy nem az. Na, jó, egy picurkával talán, de ne ijedjetek meg, ugyanolyan humoros és látványos, mint az eddigi részek.

Jóval több benne azonban a tényleges Downey Jr. Nem csak a Vasembert látjuk, hanem magát az embert benne, aki újra bebizonyítja, mekkora egy zseni, és hogy ő a lényeg, nem pedig a háza vagy a vasszerkói.

Tényleg elmegy a film egy olyan irányba, ami talán sokaknak nem fog tetszeni, engem is meglepett, de szerintem jó volt. Van benne egy kissrác is, aki egyáltalán nem irritált, sőt, nagyon csíptem, főleg a párbeszédeket, ami közte és Tony közt lezajlódott.

Elment még egy irányba is, amiről még mindig nem tudom, tetszett-e vagy sem. Ez pedig a fő gonoszhoz köthető, és az ő kísérleteihez. Először fura volt, néhol még nevetséges is (főleg a csaj, akire azt hittem, transzvesztita), de ha elfogadja az ember, hogy oké, ez így van és kész, akkor már nem is tűnik olyan röhejesnek.

Ha jól számolom, akkor összesen olyan három ”kisebb” akciójelenet volt, és egy a végén, ami persze ütött, hiszen úgy kell neki. De egyébként mindegyik marha jó volt szerintem, én legalábbis lélegzetvisszafojtva bújtam bele az ülésembe és rúgtam bele a már üres popcornos dobozomba, amikor megijedtem egy hirtelen vágás miatt. A kedvencem az a repülős-jelenet volt. Majd meglátjátok, miért.

A cselekményt említettem ugye. Az ember hajlamos ezt nem annyira figyelembe venni ilyen látványos filmnél. Tök mindegy, miért történik, de harcoljatok, vazze, azért fizettem! Nemde? Én legalábbis már csak azért járok moziba, hogy látványos filmeket nézzek. Nem azt mondom, hogy a Barakát végignézném még egyszer, azt soha többet, kell a cselekmény, de talán veletek is volt olyan, hogy mikor kijöttetek a moziból, és miközben utaztatok haza, azon gondolkoztatok, hogy lényegében miért is csinálta mindezt a fő gonosz? Majd előkerülnek a bakik (hogy lehetett képes mindenki ilyen hiperszuper gyorsan megtanulni, hogy hogyan használja a páncélt?), majd még egyszer: mit is akart a fő gonosz? Ha megpofoztok, se tudom most elmondani, ehhez újra meg kellene néznem a filmet. Az biztos, hogy csinált oknak tűnt, ilyen bosszúk miatt a Vasembernek minden hétre jutna egy akciófilm. Nem mintha bánnám.

A másik, ami nem varázsolt el annyira: Gwyneth Paltrow. Én szeretem ezt a nőt, tényleg, de… Az a férfias hasfal? Egyszerűen nem élethű, nem tudom a karakteréhez társítani, hogy ilyen hasfala legyen. Oké, tök szőrszálhasogatásnak tűnhet, de akkor is. Folyton meg kell menteni három filmen keresztül, de azért felüléseket végez esténként? És őszintén szólva: nem bántam volna, ha az történik vele, amit először hittem. Igazán becsaphattak volna! Másik meg vele kapcsolatban: komolyan az a neve, hogy Pepper Potts??? Nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, amiért ki nem állhatom a P-betűs neveket (lásd, Pippa), de ez a Pepper Potts! Röhögnöm kell, ha meghallom.

Mindezt leszámítva imádtam a filmet, nekem ez tetszett a legjobban az összes közül. Ha rá tudtok szánni, nézzétek meg moziban, mert megéri. Azonban a 3D nem. Semmit nem ad hozzá, ez már egyáltalán nem olyan, mint a Kémkölyköknél, hogy csodálkozol, ha majdnem eltalál egy illúzió által életre keltett tárgy. Semmi nem jön ki a vászonról, csak az erre szánt pénzed hiánya visít a tárcádban.

Ja, még egy kis apróság, ami megmosolyogtatott:

Rebecca Hall szereplése. Mikor megláttam, majdnem felsikoltottam. A Parade’s Endben szerepelt, amit ugye imádok. Sajnos, ez a szerep túl kevés volt az ő tehetségéhez. Nem tűnt ki belőle.

A másik pedig a Downton Abbey. Mikor Happy elkezdi nézni, konkrétan felnevettem. Jaj, de aranyos! Szeretem és értékelem az ilyet. Ennél nagyobb poén egyébként csak az lett volna, ha Parade’s Endet néz.

Pontozás tőlem: 9/10

imdb-n: 7,7/10

Rotten tomatoes: 78%

Igen, a stáblistát várjátok végig. Ha rajongó vagy, kötelező. Hidd el, nem ciki, hogy már takarítani kezdenek. 

Filmsorozatok – így végződtek

Hart of Dixie – 2. évad

Hatalmas kedvenc ez a sorozat, hiszen már régóta nem volt ilyen a palettán, viszont mindenki nagyon vágyott rá. Kisváros, hangulatos, romantikus, humoros. Kötődünk Bluebellhez, a karakterekhez, a szívünkbe zárjuk minden cselekedetüket, drukkolunk, húzzuk a szánkat, mosolygunk, nevetünk ezen az aranyos kis sorozaton.

A második évad talán nem lett annyira jó, mint az első, néhol kicsit ellaposodott, azt éreztük, a szereplőkkel nem tudnak mit kezdeni, de nekem akkor is megmaradt az a színvonal, amit eddig is hozott.

Mi a véleményem a második évadról? SPOILERES

Az évad elején majd’ kibújtam a bőrömből, hiszen Zoe összejött Wade-del. Igaz, az elején inkább csak a szexről szólt a kapcsolatuk, mind a ketten féltek, nehogy komolyabb vizekre evezzenek, de az évad közepe fele erre is sor került. Azt hiszem, erre vágytunk mindnyájan. Aztán furcsamód ellaposodott a sorozat. Mivel a sztárpáros már tényleg együtt volt, nem lehetett miért izgulni. Ezért is kellett bedobni azt, amit bedobtak, és meg kell, mondjam, számítottam rá, ez amolyan tipikus húzás volt az írók részéről, de jól tették. Legalább megzavarták az álló vizet. Megjegyzem, az az epizód, és főleg a padon ülős jelenet nagyon jó volt! Szépen megírták az egész szituációt, igaznak hatott és nem tetőzték felesleges drámázással.

Talán azért mondanám azt erre az évadra, hogy nem olyan jó, mint az előző, mert a többi karakterrel valahogy nem tudtak mit kezdeni. Nagy kedvencem Lemon, aki végre elkezdte az önállósodást, de kicsit meglágyult, és már nem olyan gonosz, mint volt. Aztán ott van George, aki sokakat idegesít, de én csípem őt. Vele sem tudtak mit kezdeni. Azoknak a jeleneteknek nagyon örültem, amikor Lemonnal társalgott, de mégsem lehetett azt érezni, hogy ők egyszer valamikor egy pár voltak, méghozzá olyanok, akik össze akartak házasodni. Amúgy se volt köztük kémia, de én azért hiányoltam ezt, mert olyan volt néha, mintha az írók is elfeledkeztek volna róluk.

George azért kapott egy barátnőt, Tansy személyében, akit én szintén nagyon csíptem, sajnálom, ha esetleg a harmadik évadra nem jönne vissza.

Ott volt ugye Lavon, aki az első évadban hozta a nagyon jó fej barátot Zoe részére, de itt kicsit… bugyutává vált. Ő is kapott barátnőt, méghozzá Annabeth-t, ami miatt volt egy kis ideig tartó civakodás, de őt is nagyon bírom. Nem tudom, mi van velem, én plasztika-Ruby-t leszámítva mindenkit imádok ebben a sorozatban. Igaz, kicsit káros a fülnek, amilyen visító hangon beszél néha Annabeth, de mégis vicces, aranyos, szerethető.

Ugye a civakodás ahhoz volt köthető, hogy hát Lemon Lavonba volt szerelmes, és talán még mindig az, és örültem, hogy ezt is felemlegetik, de ezzel se kezdtek sok mindent. Én igenis vártam, hogy most, hogy George nincs a képben, összejöjjön ez a furcsa páros. Talán majd a következő évadban. Az biztos, hogy már itt is elindult a mindenki-mindenkivel lavina.

Brick volt a következő áldozat, aki kapott maga mellé egy nála jóval fiatalabb bigét. Nem értem amúgy: mindenkinek kötelező valaki, csak éppen Zoénak nem? Szeretem a sorozatot, tényleg, félre ne értsetek, de ez, hogy mindenkinek kell valaki, és párosával járják az utcákat, kicsit sok. Eszembe juttatja a One Tree Hillt.

Tehát Brick és Shelby. Nagyon jó páros szerintem. Még ha az elején idegesített is ez a nő, aki folyton csak vásárol, addig a végére tényleg megkedveltem, és örültem, hogy nem túlozták el a drámát körülöttük.

Hm, ki van még, ki van még? Ó, igen, Ruby. Hogy én ezt a nőt mennyire utáltam. Eleve nem engedném képernyőre, mert olyan ronda szegény azzal a sok felnyomott botoxszal, hogy rosszul leszek, másfelől meg beszélni sem tud, csak nyávogni. Nagyon örültem, mikor elment, és mikor egyszer visszajött, majdnem szívrohamot kaptam, de megúsztuk, ment vissza Plasztikfalvára.

Kaptunk még új szereplőt Jonah személyében is, aki igencsak jóképű, de annál idegesítőbb. Remélem, az írók nem akarják vele is összehozni Zoe-t.

Véleményem az utolsó részről: Az utolsó rész vicces is volt, kalandos, humoros és romantikus. Wade szerelmi vallomása nálam megtette a hatását, Zoe, drágám, hülye vagy! Ja, ne aggódjatok, Zoe kb. két epizód erejéig marad New Yorkban, nem kell ezen parázni, hogy mi lesz majd.

George-ot nem értem. A kifakadása, mikor Zoe bevallja, hogy tetszik neki, szenzációs volt, de elég rosszul sült el, mivel Tansy elhagyta. Most George komolyan turnézni ment azzal a csúnya nővel? Na, őt sem csípem. Furcsa, egyszerűen furcsa, ahogy kinéz, folyton egy férfira emlékeztet. Remélem, nem akarják vele is összehozni majd. A lényeg, hogy akkor sem értettem volna George döntését, ha egész életét a zenének szentelte volna.

I'ts damn cute!

Összességében: ez az a sorozat, amely képes kiváltani belőlem, hogy ennyire a karakterekről írjak. Hiszen szeretem őket, utálom őket. Olyan vagyok, mint egy tini suhancvirág, de nincs mit tenni, ennyire imádom ezt a sorozatot, nekem mindig a régi időket juttatja eszembe, amikor az ilyen filmek még divatosak voltak, és ezeket néztük esténként.

Imádom ezt a sorozatot, ez is tény. Lehet, hogy néha butus, de tudja, hol a határ, és hogy ki a célközönség. Az írók értik azért a dolgukat. Nagyon várom a harmadik évadot, hiszen a fárasztó, olykor kemény napok után igazi felüdülés ez a sorozat.

Ez a szezon nálam: 6/10

Filmek – The First Time (Az első alkalom)

Dylan O’Brien szerepel ebben a filmben, aki az egyik kedvenc tini sorozatomban alakítja a kedvenc karakteremet, ezért biztos voltam benne az előzetest megnézve, hogy ezt nekem látnom kell. Amúgy is szeretem a kínosan aranyos tinifilmeket, amelyek előhozzák a saját gimis éveimet. Ugyanis ez a film tényleg kínos és aranyos egyszerre.

Adatok:

Készült: 2012

Főszereplők: Dylan O’Brien (Teen Wolf) és Britt Robertson (The Secret Circle)

Rendező és forgatókönyvíró: Jon Kasdan (A nők hálójában)

Miről is szól ez a film? Fiú és lány találkozik egy buliban. Vagyis a bulin kívül, a ház mögött, mert mind a ketten unják azt. Beszélgetni kezdenek, majd a fiú a lány szobájában köt ki. Aztán pár nap alatt történik valami, ami talán az első fiatalkori szerelemnek tudható be. Maguk sem tudják.

Véleményem: (Annyira hülyén érzem magam. Most láttam, hogy a szőke a The Secret Circle-ben szerepelt. Én meg anno lehurrogtam, hogy milyen idegesítően játszik. Most meg fel sem ismertem, sőt, rámondtam, hogy tök jó. Nem értem magam.)

Mikor megnéztem az előzetest, azt hittem, ez ilyen butus amerikai vígjáték lesz, amolyan tipikus romantikus, középiskolában játszódó. Nos, rosszul hittem. Ez egy két tinédzserről szóló történet, amely pár nap leforgását mutatja be. Hosszú jelenetekkel tűzdelt, nagyon lassan haladunk, a párbeszédek a lényegesek. Nincsen benne akció, se egy ököllel bevitt balhorog (vagy mifene), nincsen irritáló féltékenység és évek múltán való egymásra találás. Ez a film egy lányról és egy fiúról szól, akik először… kerülnek közel valakihez, osszák meg az álmaikat valakivel, esnek szerelembe, szeretkeznek. Igen, hiszen a cím is erre utal, és rettentő jól mutatja be, milyen is igazából a szex a tinédzserek életében.

Tényleg nem egy tucat/tipikus film.

Nekem az tetszett benne nagyon, hogy lassan mozog az egész, végighallgatjuk, mit beszélgetnek egymással, hogy kezdenek el viszonyulni a másikhoz. A film eleje tényleg lassú, azt hittem, ilyen lesz végig, de aztán kicsit felpörög, megismerkedünk más karakterekkel is.

Kínos azért, mert bénák. De aranyosan. Nem tudják kezelni ezeket az új érzéseket, amelyeket nem csak a hormonok hívtak elő. Nagyon jó a színészek játéka, és a forgatókönyvért is piros pont, hiszen a karakterek kidolgozottak, egyszerűek, hétköznapiak, vannak benne jó gondolatok, humoros jelenetek. Nevetünk rajtuk, megmosolyogjuk a tetteiket, és néha azt érezzük, ez már nem is ránk tartozik.

Én mindenkinek ajánlom, akár fiatalabbaknak is, mert az első alkalomról szóló tanulságot arcul csapva mutatja be. Nem annyira, nem kell semmi nagy drámára számítani, egyszerűen bemutatja, hogy az első alkalom azért közel sem olyan varázslatos és szenvedélyes, ahogyan azt hálivúd és a média elhiteti.

Tényleg nézzétek meg, egyszerűen cuki ez a film, főleg O’Brien.

Pontozás tőlem: 7/10

Imdb: 6,8/10

Rotten tomatoes: 47%

Előzetes: